Soltész Béla emlékére
/1951-2019/
A kezdetek
Béla Sajószentpéteren született bányászcsaládban, az édesapa gyakran így fenyegette fiát: „Ha nem tanulsz, bányász lesz belőled!” Megfogadva a tanácsot, gépipari szakközépiskolába jelentkezett, de mivel túljelentkezés volt az iskolában, a gimnáziumot célozta meg, és nem is akárhová, a miskolci Földesbe vették fel. (Érdemes megjegyezni, hogy manapság inkább épp a gimnáziumokban van túljelentkezés, de akkor más idők voltak.) Béla elmondása szerint ez sokkal jobb választás volt, mert nincs érzéke a műszaki dolgokhoz. Érettségi után a tanári pályában gondolkodott, Egerbe felvételizett testnevelés-földrajz szakra, ám végül családi vita után „váltott”: felszolgálótanuló lett. Felszolgálóként 1969-ben a sajószentpéteri Tulipán étterem bisztrójában Války Tibornál kezdte a szakmát. Tibi bácsi a megyében az egyik legismertebb név volt a szakácsoknál ekkoriban (Kopcsik Lajos pedig a cukrászoknál örvendett nagy hírnévnek, ő sokáig Barcikán űzte a cukrász szakmát, l. a Barcikai Históriás Mazsoláról szóló írását – L. R.). 71-73 között a katonaság következett, ezután került Barcikára felszolgálónak Lőrincz János és neje, Gizike invitálására, akik az étterem új vezetői lettek.
A Halász és az elmaradt disszidálás
Ez az időszak az élőzenék nagy korszaka volt a városban, nagyobb éttermeink közül mindegyikben játszottak zenészek. Híres cigányzenészek voltak ekkoriban Kótaiék. A család Felvidékről került Putnokra, majd Putnokról Barcikára, ahol a legnépszerűbb zenészek lettek ezekben az időkben. Idősebb Kótai Géza cimbalmon játszott, Béla, az öcs prímás volt, méghozzá a környék legjobbjaként emlegették hangszerén, Géza bácsi gyerekei közül ifj. Kótai Gézazongorázott, Andor pedig dobolt. (Andor a későbbiekben pincérként is dolgozott a Napfényben.) A J-ben (Béke étterem) kezdték barcikai pályafutásukat, és ha nem is együtt, de a későbbiekben a Napfényben és a Halászban is játszottak. Az idősebb Kótai Géza Bélával játszott hosszabb időn keresztül a J-ben, míg Andor, az ifjabbik Géza, kiegészülve Horváth Ali gitárossal, akit Béla a bódvai Eric Claptonként jellemzett, a Halász meghatározó zenészei voltak. Itt kell megemlíteni, hogy Kótaiék akkor kerültek a képbe a Halászban, amikor az előző zenekar (Beke Gézabácsi, a fia meg Sípos Sanyi) „dobbantott” Bécsbe, azaz disszidáltak az országból. A zenekar távozása az országból azért is érdekes, mert Béla életében is nagy fordulópontot jelenthetett volna.
A vendéglátós szakma változása, gyerekek, élet mostanában
A mennyit változott a vendéglátós szakma kérdésre az a válasz, hogy nagyon sokat. A 90-es években sokan vettek meg vendéglátóhelyeket anélkül, hogy különösebb tapasztalatuk lett volna a vendéglátásban, és hamar meg is akartak gazdagodni belőle. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy felhígult a szakma, ugyanakkor léteznek országos szervezetek, mint a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség vagy a Schnitta Sámuel Magyar Éttermi Kultúráért Egyesület, melyek a tényleges szakmát próbálják tömöríteni, ezeknek Béla is tagja. Az említett szervezetek szakmai találkozókat szerveznek, vagy épp oktatófilm készítésével próbálják emelni a vendéglátás színvonalát. Külön említést érdemel a nyelvtudás fontossága a mai vendéglátásban.
A Soltész-gyerekek (Orsolya és Norbert) bár nem akartak vendéglátósok lenni, most mind a ketten a vendéglátásból élnek, igaz nem itt, hanem külföldön. A nagyobbik gyerek, a fiú, Münchenben barman lett, az Olaszországban nyelvészként és műfordítóként végzett Soltész-lány, aki kiválóan beszél több nyelven – bár nem távlati terve a vendéglátás – jelenleg egy olasz étteremben dolgozik a svájci Alpokban.
Béla ötvenegy évesen felvételizett a vendéglátóipari főiskolára (BGF KVIFK) és végezte el a kart 2006-ban, ennek köszönhetően lett főiskolát végzett oktatója a Surányi SZKI-nek, ahol a pincér- és szakácstanulókat oktatta egy évtizeden keresztül. Bár 2011-ben korengedménnyel nyugdíjba vonult, ma is aktívan tölti idejét, és nem szakadt el a szakmájától. Ott van szakmai konferenciákon, vendéglátós versenyeken zsűrizik. Nemrégen például a Miskolci Lecsó- és Pecsenyefesztiválon volt a zsűri tagja, és ekkor kapott a már említett gasztronómiai szövetségtől rangos kitüntetést, a Gasztronómiáért Érdemérmet, kimagasló munkájáért.
Kedves Béla!
Isten áldjon békességben! Emlékedet Örökre megőrizzük!
Köszönjük a közös élményeket, a fáradozásodat, amivel hozzájárultál az egyesület munkájához, eredményeihez, és az oktatásban töltött szerepedet!
Az egyesületben töltött szerepedet, amit közel egy évtizeden át tettél, alázattal és tisztelettel. Köszönjük a tanulók felkészítését, amit az iskolai pedagógus munkádban láttál el, és készítetted fel a mindennapokban a szakmai munkára, Schnitta Sámuel emlékét megőrizve: " A tudást csak az őrzi, aki tovább adja!"
Búcsúzunk Tőled:
Schnitta Sámuel MÉK Egyesület Elnöksége és Tagtársai
Soltész Béla kollégánkat : 2019. március 23.-án 13.00 órakor kísérjük utolsó útjára a Kazinczbarcikai köztemetőben/ Kazincbarczika Jószerencsét út 21.
